Az 1989-es fordulat után azt hitte mindenki, hogy a sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadság visszatér Romániába. Azután a szociáldemokratának álcázott reformkommunisták lassan ismét szájkosarat raknak az újságírókra, büntetőjogi eljárással fenyegetik – az Európai Parlament minden tiltakozása ellenére – azokat, akik a hatalmat s annak képviselőit ,,bántani” merészelik. Jó esetben újságírókat, de inkább egész lapokat vásárolnak meg, tesznek szócsövükké. A román elektronikus média teljesen kiszolgáltatta magát a hatalomnak. A magántévék sem különbek, eladósodtak, adó, egészségbiztosítási, nyugdíjalap stb. fejében szolgálnak. A román sajtóban alig néhány lap nem hódolt be a Nastase vezette hatalomnak. Kivétel alig van, talán az Adevarul, az Evenimentul Zilei, a Catavencu és a Dilema Noua. A román vidéken úgyszólván egyetlen megyei lap sem független. Magyar vonatkozásban sem sokkal különb a helyzet. A magyar lapokat az RMDSZ tette szócsövévé, kihasználva azt a helyzetet, hogy sok régi motoros dolgozik még a sajtóban, s akik rendszerváltás előtt a hatalomnak behódoltak, azokat újra be lehet keríteni. A fiatalok meg rájöttek, élni jó, de ehhez pénz és pozíció kell. Néhány lap kilóg a sorból: a tönkremenés határán billegő nagyváradi Erdélyi Napló, a kolozsvári Krónika vagy a Háromszék, mely hűséges olvasóinak köszönhetően tartani tudja magát. /Simó Erzsébet: Szabad-e a sajtó? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./
